2014.08.06. 00:04 ochrasy
Éééés ma Die Antwoordra is eljutottam...oh yeah...hozták a formájukat :)
Szólj hozzá!
2014.07.29. 21:43 ochrasy
Az eheti sláger egy új Lykke Li dal... elég mainstream, tudom, lehetnék egyedibb is, de megszerettem ezt a dalt, na.
Egyébként ezen a blogon is kiválóan látszik, mi az én legnagyobb hibám: elkezdek valamit nagy lelkesedéssel, majd ugyanolyan hirtelen elhatározás által, mint ahogy elkezdtem, abba is hagyom... Több mint egy hete nem írtam, tipikus...Pedig napi beszámolókat akartam tartani...na de arról a szellemi süllyedésről, amin keresztül mentem, lehet, hogy inkább jobb lenne hallgatni. A kényelmességem beletaszít a butaságba és semmittevésbe... És sajnos ez jellemezte utóbbi napjaimat, teljesen elmerültem az álmaim világába, néhány igazán jól teljesített, szinte álommentes nap után visszaestem, méghozzá olyannyira, hogy majdnem ájulásig "álmodoztam" magam...
Aztán tegnap, amikor írtam egy üzit az exmunkatársaimnak, hirtelen megint rosszul éreztem magam... Nem vagyok túl rajta... Minden komplexusom visszatért, minden rossz érzésem... :( :(
I wanna learn how to let things go....
Szólj hozzá!
újra itt
2014.07.20. 21:48 ochrasy
Múltkor micsoda vacsit sikerült készítenem: fűszervajjal sült pisztráng, cukkinikrémleves sajttal és még 1 kis padlizsánkrém...Mennyei volt...;) De van még mit tanulnom a konyhaművészet terén.
A bal lábam sajnos nincs olyan jól..Ma csak egy kicsit bicikliztem, mégis olyan volt, mintha 50 km után lennék... :/ :/ :/
Aztán itt a következő ügy, vagy inkább úgy mondanám az ÜGY. Munka. Ez így, ahogy most van, nem jó, mivel nem csinálok semmit. Még munkát sem keresek, ezen sürgősen változtatni kell, meg azon is, hogy itthon nem sportolok, ellenben rengeteg egészségtelen cuccot zabálok.
És a csúnya függőségem: a kóros álmodozás... Azt mondják, nagyon nehéz teljesen feladni. Ezt én is észrevettem. Ha sikerül is háttérbe szorítani pár napra, nekem ez a fő feszültségoldó eszközöm...amikor robbanni készülnek bennem az érzések, indulatok, akkor muszáj feloldanom valahogy. És ez a valahogy nekem a mozgás, és mozgás közben a gondolataim szabadjára engedése, olyan ez mikor hosszú idő után kiengednek egy tucat vaslovat az istállóból...Szikráznak bennem a történetek, melyeket szeretnék, hogy megtörténjenek velem....Csupa kellemes, reményteli esemény történik az álmaimban...és néha teljesen feldobnak, de ez nagyon csalóka feldobódás. Pont addig hat, mint egy joint vagy egy bogyó. Az egyezés a két függőség között óriási, az egyetlen kivétel, hogy az álmodozáshoz nem kell semmilyen szer, így megvonni is nagyon nehéz...Ha jelentkeznének az elvonási tünetek, egyszerűen visszazuhanok, és kész...Na és ez itt a szívás...Ezért nehezen lekoptatható függőség, és azért is, mert nagyon sok szürke életecskét képes színesnek álcázni...De a reality check az valóban mindig nagyon kemény. Pl.: Arról álmodozom, hogy van egy cuki barátom, akivel egy kölcsönös megértésen alapuló, egyenrangú, funny but passionate kapcsolatunk van, és babát várok tőle. Hát egy ilyen álomhoz nem sok fantázia kell, mondod te, kedves olvasó, én meg azt mondom, nem lennének nagy igényeim, csak egy társ,a ki megért. Ezt az álmamimban mind meg is kapom, és itt jön a reality check. Hogy mit értek ez alatt? Azt értem, hogy visszatérek a valóságba, elkezdek beszélgetni a barátnőimmel, vagy csak simán fellépek erre a rohadt facebookra, és mit látok, hogy az ismerőseim, barátnőim az álmaimat ÉLIK! Van barátjuk, némeéyik férjhez is megy, sokaknak van hobbija, és sokan pocaklakóval pózolnak....Na ez az a balhorgos érzés, amit abszolút megérdemlek....Nagy pofonokra és kemény ütésekre van nekem szükségem a tanuláshoz? Valóban? Nem volt elég 27 év? Dehogynem! Ébresztő, cukorfalat! Rugd seggbe magad, és száll le a rózsaszín köd borította pillecukor felhőből, és kezdj el felnőni!!! Mielőtt elviselhetetlen öreglány leszel, ne hagyd, hogy az önbeteljesítő jóslatok igazak legyenek. Arról a nagyon komoly dologról nem is beszélve, hogy nem tudod, sosem tudhatod, mennyi időd van........
Szólj hozzá!
looking for the last cowboy in this town...
2014.07.12. 20:15 ochrasy
"Oh, I hoped that you were somebody
Someone I could count
To pull me to my feet again
When I was in doubt..."
Szólj hozzá!
White lies
2014.07.08. 23:49 ochrasy
Néhányszor az életben, én a naiv kislány, szembesültem hazugságokkal, és voltak köztük bizony olyanok, amelyek a white lies fogalmán bőven túlterjedtek. Egy nagy, nagyon nagy, vagy inkább végtelenül sok kicsiből összeálló évekig tartó hazugság volt a legfájdalmasabb, mert az bizony családon belülről eredt. És még mindig nincs vége, azt hiszem. Úgy ahogy vannak kóros álmodozók, kóros zabálók, vannak kóros hazudozók...Nem tudom, hogy lehet ebből a kemény függőségből kijutni, de a hazudozás válfajával az a gond, hogy mások is(szerettek) közvetlenül involváltak a dologban, sokkal erősebben és közvetlenebbül, mint pl. a másik két felsorolt függőség esetében, hiszen a hazugsághoz min. 2 ember kell, kell a hazug és még egy valaki, akivel szemben elkövetik, akinek egyszer még nagyon fájni fog....Nem tudom, mi járhat egy kóros hazudozó fejében, de valószínűleg nem észleli a szeretteivel szemben elkövetett tiszteletlenséget.
De most kivételesen nem vagyok filozofikus hangulatban, szóval csak annyit akartam írni, hogy a reggeli jóga session után csesztem el a drága időmet a semmittevéssel, de délután elkezdtem olvasni Allan Pease Testbeszéd című könyvét, mely többek között abban is segít, hogy felismerjük a hazugságokat. Ja, és ha érdekel, hogy mennyire vagy jó emberismerő, a BBC honlapján van egy "true or false smile" teszt, ahol meg kell állapítani vigyorgó emberkékről készített bejátszások alapján, hogy az adott mosoly igazi volt vagy sem. Jó játék.
Szólj hozzá!
Kék hétfő
2014.07.08. 00:03 ochrasy
Ezt tényleg csak azért, mert hétfő van, amúgy nem ma nem hallgattam volna meg. Ma pont nem.
Sütök. Juhúúú. Cukkinis- diós kevertet és tökmaglisztes- diós kenyeret. Mondom én, hogy receptblog lesz...Mivel ma mindenbe diót tettem, diót kellett szereznem. A kamrába bezsákolt diót viszont meg kell pucolni, meg ledarálni, szép kis napi program volt. Gyümölcsöket is szedtünk anyával a kertben. Sokat, nagyon sokat: ribizlit, ringlót, sárgabarackot, málnát, és a zöldségekről még nem is beszéltem: uborka, cukkini, karalábé, borsó, kelkáposzta, hagyma stb. Fantasztikus látni, hogy amit tavasszal veteményeztünk már meg is hozza gyümölcsét. Bárcsak ilyen gyorsan jönne az aratási idő mindenben...Ha lesz egyszer egy kertem, vagy egy közösségi kert részese leszek, vagy ha csak egy nyomi kis városi balkonkertre fogja futni, vagy egy übermenő vertikális kertre, remélem, gondján fogom viselni a kis növényeimet, és...hm nem tudom, mit akartam ebből kihozni. Talán a permakultúrát: imádom, hogy egy kaotikus dzsungelnek kinéző valami egy mindent termő kertet rejt. Imádom, hogy voltak emberek, akik a vegyszerek és műtrágya virágkorában azt mondták, hogy nem, mi kihasználjuk a növények, állatok "együttéléséből" eredő hasznokat, és nem használunk semmi oda nem illő adalékot...Hm remélem, egyszer tetterős leszek egy permakultúrás kert létrehozásához.
A mai napomra erősen rányomták bélyegüket a kertészkedéssel kapcsolatos gondolatok, úgyhogy talán már nem is vágnék bele másba... Nem is volt más...
Szólj hozzá!
A második nap
2014.07.07. 00:06 ochrasy
A mai nap gondolkodós- nyugis-passzívra sikerült. Eldobnám ezt a fránya számítógépet, és mennék "élni", de állást kell keresnem. Azt meg csak interneten lehet, hogy a fene vinné el, és egyébként is az évek során én is a szájbertér hű kis rabszolgája lettem. De ha össze kéne állítanom egy bakancslistát, akkor rajta lenne a 2 hét számítógép nélkül kezdetű pont. Aha pontosan, nemcsak facebook vagy internet, hanem számítógép...Valószínűleg a heroinosokéval hasonló elvonási tüneteket fogok produkálni, de mindenképpen megérné...Persze, az álláskeresés alatt elég nehéz netmentesen létezni, úgyhogy módosítanám, napi egy kizárólag email- csekkolásra a dolgot.
Szóval ma könyvet nyomtattam, méghozzá Szerb Antal Utas és holdvilágát, hogy miért? Egyszer már olvastam, de már nem nagyon emlékszem rá, viszont Olaszországról szívesen olvasnék valamit, hadd törjön a szívem még az eddiginél is jobban össze. :) Ez egy rövidke könyv, ezután jöhetne Jack Kerouac Úton-ja...Meg A Sophie világa hangoskönyv befejezése.
A mai nap az indulatok és veszekedés napja volt. A szüleim velem, én meg velük amíg a csövön kifért. Mondtam is egy nagyon aljasat és csúnyát anyukámra, amit ezúton is nagyon bánok. Remélem, sikerül leépítenem a feszültséget, mely egyébként részben az én lustaságomból is fakad.
Állás: Ma gondolkoztam, hogy mihez kezdhetnék egy környezetgazdász diplomával, 1 sebzett egóval, önbizalomhiánnyal, és célnélküliséggel. Hát célt kell meghatároznom elsőként: azt, hogy egy olyan munkát szeretnék, ahol nemzetközi közegben lehetek, utazhatok és ugyanakkor jó célt szolgál, amit csinálok. A CDP pont ilyennek hangzik, de sajnos úgy érzem, túl korán találtam meg a hirdetést, az első jelentkezések nem szoktak sikerülni, főleg nem azok, amikre rástresszelek...
Most rohannom kell aludni, de to be continued.....
Szólj hozzá!
Gondolataim újra a szájbertérben
2014.07.06. 01:03 ochrasy
Hát ezt a blogot most elég öncélúan indítom.. Ez egy útkereső blog, amit azért vezetek, hogy lássam, hogy haladok-e és ha igen milyen sebességgel az én kis utacskámon. Ja igen, de először meg kell találnom. És miért publikálom? Hát lehet, hogy van még lény e Földön, aki hasonló cipőben jár...és velem tart az úton, vagy mert valaki már megtalálta az övét, és idejár nosztalgiázni, hogy jéé, amikor én is még csak itt tartottam.. vagy whatever. Nem akarok megfosztani senkit semmitől.
Aztán a végén, lehet, hogy receptblog lesz belőle, mert úgy döntök időközben, hogy az az én utam. Vagy egy fenntartható élet blog, mert a fenntarthatóság a mindenem ;)
Szóval a célom, hogy minden napom egy kiemelkedő (vagy kevésbé kiemelkedő) sztoriját képernyőre vessem itt, ezen a blogon. Valami olyasmit szeretnék, mint a 100 happy days, csak ez nem lesz mindig abszolút happy és abszolút föld feletti. Néha csak emberi lesz, kiszínezetlen, realista, de a pozitívumokat mindig keresni fogja...
Have a wonderful journey with me!! ;)
Szólj hozzá!
What now?
2014.07.06. 00:45 ochrasy
"I am dead because I lack desire,
I lack desire because I think I possess.
I think I possess because I do not try to give.
In trying to give, you see that you have nothing;
Seeing that you have nothing, you try to give of yourself;
Trying to give of yourself, you see that you are nothing:
Seeing you are nothing, you desire to become;
In desiring to become, you begin to live."
René Daumal
És hol kezdődik az élet? Ott, hogy elutazol távoli országokba? Ott, hogy kikapcsolod a facebookot?
REAL LIFE=TRAVEL??? I would rather say TRAVEL=DREAM…és minden más real life.
Vagy elég, ha találok magamnak egy szenvedélyt, egy célkitűzést, mindegy, hogy a világ melyik részén vagyok éppen, mindegy, hogy otthon ülök vagy 10 000 km-rel arrébb. Persze, az utazás…annak mindig van valami különös íze és energiája. Más kultúrák, tájak, emberek energiáira rácsatlakozni…óó igen, az mindig ad valamiféle kiteljesülést, gyarapodást, életbölcsességet, mely nemcsak a gyakorlati tudásodat, a tényanyagodat bővíti, de a lelked legmélyebb bugyrait tölti meg, élményekkel, hangulatokkal, energiákkal. De mi történik, ha Neked most nincs itt az idő utazásra? Ha Neked most úgy szól a fáma, hogy gyere haza, maradj itthon, és találd már ki végre, hogy ki vagy, és dönts, hogy mit akarsz a sorsoddal. Dönts, amíg lehet. A jelek arra utalnak, hogy nincs sok időd. Vannak szcenáriók, választhatsz. Az egyes szcenárió, hogy minden marad úgy, ahogy eddig: Ketyeg az óra, és te békésen hallgatod, ahogy múlnak az órák, napok. Halogatsz, nem tudod, ki vagy, és siránkozol a múlton. Felhánytorgatod a múlt fájdalmas elemeit, és a jellemi gyengeségből, önismeretei hiányból eredően hagyod magad az ismétlődési minta áldozatául esni, és újra és újra megtörsz valami miatt, ami már rég nem ér meglepetésként, te mégis újra meg újra megszenveded. Most itt egy újabb break down határán mondom Neked, hogy engedd el! Figyelj most magadra, összpontosíts befelé, ahogy a meditáción mondanák! ;)
A második szcenárió, hogy elkezdesz gondolkodni egy megoldáson, és bár még nem tudod, mi lesz az, de nagyon erősen gondolkozol, és nem hagyod, hogy bármi kitérítse a gondolataidat az elől, hogy kitaláld, hogy csatlakozz rá a te belső erőforrásaidra, hogy juss hozzá a belőled fakadó energiákhoz…mondjuk kezdj el olvasni, vezess rendszert a mindennapjaidba, és a rutin ne unalmas robotmunka legyen, hanem a folyamatos tökéletesedés eszköze. Aztán egyszer csak talán megjelenik a fény az alagút végén.
A harmadik szcenárió, de ezek már inkább csak kiegészítései a másodiknak. A szociális kapcsolatok, Te, mint az introvertáltság királynője, aki folyton különcnek vagy közutálat tárgyának érzi magát. Menj emberek közé annyiszor, ahányszor csak lehet, addig, amíg meg nem tanulod, mi az, hogy társasági életet élni és élvezni azt. Beszélgess, játssz, cselekedj!!! Mert ez is egy óriási energiaforrás. És a legjobb benne, hogy úgy jutsz hozzá, hogy közben te magad is adod. Adod, adod és adod. Nem kérsz vissza sosem, nem gondolkozol a mennyiségen, csak adj! Azt hiszem, ezt a fajta adást szeretetnek hívják.
A következő szcenárió, hogy keress munkát, amely segíthet csiszolni a gyémántodat, és segít kitalálni, mi a te utad. Fontos, hogy legyen hobbid, passziód, hogy a munkádban kielégülést, örömöt találj. Lehet, hogy nem lesz egyből az álmaid melója, amit kapsz. Tekints rá úgy, mint egy lépcsőfokra, és mindig becsüld meg azt a munkát. De visszatérve a passzióhoz, az kell…jó, ha a munkádon kívül vagy belül, de birtokában vagy valamiféle szenvedélynek, a te felsőbb célodnak, ha megtalálod, ami előrevisz és hajt Téged minden helyzetben, legyen az menny vagy pokol, akkor unbeatable leszel és szexi. De óvakodj a függőségektől! Soha ne hagyd, hogy a passziód függőséggé degradálódjon! ÉS kérlek, szépen kérlek, kezdj el fokozatosan búcsút mondani a destruktív függőségeidnek. Itt mindenek előtt az álomvilágról beszélek..Igen…ez egy kegyetlenül gyötrő kellemetlenség, mely csak látszólagos megkönnyebbülést nyújt. Találj helyette mást, valami hasznosabbat…Fizikai munka, vagy szellemi…Mindegy csak maradj többet a valóságban.
