"I am dead because I lack desire,
I lack desire because I think I possess.
I think I possess because I do not try to give.
In trying to give, you see that you have nothing;
Seeing that you have nothing, you try to give of yourself;
Trying to give of yourself, you see that you are nothing:
Seeing you are nothing, you desire to become;
In desiring to become, you begin to live."
René Daumal
És hol kezdődik az élet? Ott, hogy elutazol távoli országokba? Ott, hogy kikapcsolod a facebookot?
REAL LIFE=TRAVEL??? I would rather say TRAVEL=DREAM…és minden más real life.
Vagy elég, ha találok magamnak egy szenvedélyt, egy célkitűzést, mindegy, hogy a világ melyik részén vagyok éppen, mindegy, hogy otthon ülök vagy 10 000 km-rel arrébb. Persze, az utazás…annak mindig van valami különös íze és energiája. Más kultúrák, tájak, emberek energiáira rácsatlakozni…óó igen, az mindig ad valamiféle kiteljesülést, gyarapodást, életbölcsességet, mely nemcsak a gyakorlati tudásodat, a tényanyagodat bővíti, de a lelked legmélyebb bugyrait tölti meg, élményekkel, hangulatokkal, energiákkal. De mi történik, ha Neked most nincs itt az idő utazásra? Ha Neked most úgy szól a fáma, hogy gyere haza, maradj itthon, és találd már ki végre, hogy ki vagy, és dönts, hogy mit akarsz a sorsoddal. Dönts, amíg lehet. A jelek arra utalnak, hogy nincs sok időd. Vannak szcenáriók, választhatsz. Az egyes szcenárió, hogy minden marad úgy, ahogy eddig: Ketyeg az óra, és te békésen hallgatod, ahogy múlnak az órák, napok. Halogatsz, nem tudod, ki vagy, és siránkozol a múlton. Felhánytorgatod a múlt fájdalmas elemeit, és a jellemi gyengeségből, önismeretei hiányból eredően hagyod magad az ismétlődési minta áldozatául esni, és újra és újra megtörsz valami miatt, ami már rég nem ér meglepetésként, te mégis újra meg újra megszenveded. Most itt egy újabb break down határán mondom Neked, hogy engedd el! Figyelj most magadra, összpontosíts befelé, ahogy a meditáción mondanák! ;)
A második szcenárió, hogy elkezdesz gondolkodni egy megoldáson, és bár még nem tudod, mi lesz az, de nagyon erősen gondolkozol, és nem hagyod, hogy bármi kitérítse a gondolataidat az elől, hogy kitaláld, hogy csatlakozz rá a te belső erőforrásaidra, hogy juss hozzá a belőled fakadó energiákhoz…mondjuk kezdj el olvasni, vezess rendszert a mindennapjaidba, és a rutin ne unalmas robotmunka legyen, hanem a folyamatos tökéletesedés eszköze. Aztán egyszer csak talán megjelenik a fény az alagút végén.
A harmadik szcenárió, de ezek már inkább csak kiegészítései a másodiknak. A szociális kapcsolatok, Te, mint az introvertáltság királynője, aki folyton különcnek vagy közutálat tárgyának érzi magát. Menj emberek közé annyiszor, ahányszor csak lehet, addig, amíg meg nem tanulod, mi az, hogy társasági életet élni és élvezni azt. Beszélgess, játssz, cselekedj!!! Mert ez is egy óriási energiaforrás. És a legjobb benne, hogy úgy jutsz hozzá, hogy közben te magad is adod. Adod, adod és adod. Nem kérsz vissza sosem, nem gondolkozol a mennyiségen, csak adj! Azt hiszem, ezt a fajta adást szeretetnek hívják.
A következő szcenárió, hogy keress munkát, amely segíthet csiszolni a gyémántodat, és segít kitalálni, mi a te utad. Fontos, hogy legyen hobbid, passziód, hogy a munkádban kielégülést, örömöt találj. Lehet, hogy nem lesz egyből az álmaid melója, amit kapsz. Tekints rá úgy, mint egy lépcsőfokra, és mindig becsüld meg azt a munkát. De visszatérve a passzióhoz, az kell…jó, ha a munkádon kívül vagy belül, de birtokában vagy valamiféle szenvedélynek, a te felsőbb célodnak, ha megtalálod, ami előrevisz és hajt Téged minden helyzetben, legyen az menny vagy pokol, akkor unbeatable leszel és szexi. De óvakodj a függőségektől! Soha ne hagyd, hogy a passziód függőséggé degradálódjon! ÉS kérlek, szépen kérlek, kezdj el fokozatosan búcsút mondani a destruktív függőségeidnek. Itt mindenek előtt az álomvilágról beszélek..Igen…ez egy kegyetlenül gyötrő kellemetlenség, mely csak látszólagos megkönnyebbülést nyújt. Találj helyette mást, valami hasznosabbat…Fizikai munka, vagy szellemi…Mindegy csak maradj többet a valóságban.
